Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Út a mennybe

 /Mese

 

Istenem!

Fölszedték a sínt az angyalok.

Vonatunk, a felhők felé kanyarog.

 

Házak és fák között,

A kisvonat szuszog és pöfög.

 

A madarak velünk repülnek,

Utunk végéig kísérnek.

 

Ó, Istenem! Hol vagyok?

Ezek nem is madarak,

Hanem angyalok.

 

Megszólalt egyikük harsonája,

És megérkeztünk az Ég városába.

 

Hosszú volt az út idáig.

Vonatunk elvitt Isten trónjáig.

 

Ott kiszálltunk megöregedve,

Kezünkben bot, hátunk meg görnyedve.

 

Valamikor még hegyeket másztunk,

Mindig a magasba vágytunk.

 

Most itt vagyunk, megérkeztünk.

Magunkkal hoztuk apró keresztünk.

 

Van, akinek nagy van, nagy jutott.

Együtt cipeltük, míg erőnk elfogyott.

 

Most itt van, tekints, rá kérlek.

Nézd meg jól, és nézd meg a Tiédet.

 

Mindkettő gyönyörű.

 

A Tiédből virágzott, és nőtt ekkorára.

Legyen díszesebb vele az Ég palotája.

 

Virágait csak Te szakíthatod.

Nem hervad el sosem,

Az Élet vízével locsolhatod.

 

Minden virága beszél.

Érintésre szirma kitárul,

És gyönyörűen zenél.

 

Illatát ontja, Mely mindent betölt.

Hulló szirmaival, tele lesz a Föld.

 

Hintsd el Istenem,

Hintsd el a fának magvait.

Az Élet virágát,

Jézus Sebének gyönyörű virágait.